Meguntam, hogy házicseléd vagyok otthon. Néha úgy érzem, nem bírom tovább...

- Miért morogsz mindig? - kérdeztem Ilit. - Hogy hogy miért? Mert az agyamra megy, hogy egyszerűen mindenki tojik a munkámra, már lóg a belem és senki sem méltányolja, s az egész életem arról szól, hogy értük, miattuk gürizek.